Vártak már régen a felhők az égen,
De bárhogy is kértem, nem egnedtek lépnem.
A szárnyam kitártam és bármeddig vártam
A szél felborzolta, de át nem karolta.
Még fáj...
Meg dobban a szívem és érzem, hogy végem.
Hisz elém toppantál oly tündéri szépen.
Így minden félelmem, s minden rossz emlékem
Eltűnt és elszállt, mint füst fenn az égen.
Nincs már...
Szemed zöldjében, szép lelked tükrében,
Mint hűs tengervízben úszom én a fényben.
Ajkad vad tűzkét ég. Ízzik a föld és ég.
Téged kíván minden percben a mindenség...
Most itt állok, édes. Hisz látod, hogy nézlek.
Mint ártatlan gyermek, kit angyaldal ébreszt.
Néz rám...
No comments:
Post a Comment