mellkasi fájdalmak:

Talán elhullok hirtelen...
Talán elhullok hirtelen és végleg.
Talán ha rám sötétedik, többé már nem élek.
Pedig jöhetne most egy kis sötét.
Hogy hunynám le szemem egy kicsinység.
Fáradt vagyok, már már fás.
S belül mélyen féreg vás.
Nem jobb ez, vagy rútabb, mint a többi.
Ugyanúgy tudna bárki mással ölni.
Nem elesett, nem felszegett,
Csak ilyen.
Éppen az enyém.

Ezért is tocsogok magamagányomban csendesen.
Mert ebből bizony több nem, csak ez az egy van nekem.

Kezdenék új strófát, boldogabbat, bohót, de folyton folyvást el kell löknöm elémből e pár szót:
nem tudom.

Mitől telik meg ezzel a fejem? Gondolkozom, cselekednék, de nem teszem.
Ez a két szó lüktet bennem:
nem tudom, nem tudom, nem tudom.
Bamba vagyok, fáradt és nyegle.
Nem ülök, nem is gondolok nyeregre.
Tompa fájdalom hasít belém, s nem ereszt.
Nem a nemtudom a nagy baj,
Hanem, hogy nem is értem ezt.