cseréptöret

Nem tudom, ki vagy. Halvány sejtelmem sincs afelől, hogy honnan érkeztél, vagy mi van a hátizsákodban. Egyetlen szikrányi gondolat sem arról, merre tartasz és mikor fogsz megállni. Nem tudom, nem tudom, nem tudom. Hiába várod, hogy elmondom életed történetét az első naptól kezdve, mert erre képtelen vagyok. De látlak téged. Látlak annak, aki valójában vagy. Túl az általam megálmodott képeken, túl a mások szavából szőtt színes-színtelen szúnyoghálón. Érted és téged nézlek. Látom, ahogy selymes hajad lebben a szélben, ahogy kecses lépted nyomán meghajolni tűnik a világ. Látom a mosolyt, ami gyógyír minden bajra, és a szemeket, melyekbe tekintve egy pillanatra megáll az idő. Látlak magadért. A félelmeid, a szeretteid, a lányaid, a fiaid. Látok benned mindent ami valaha voltál és leszel. Téged. És látom, hogy észre vettél. Szemem lehunyom. Tovább megyek. Eddig mertem maradni.