Hajnal

Hajnal van már, a vekker régóta ezt jelzi.
Türelmetlen, azt mondja ideje fel kelni.
Lassna nyitom, a szemem,
A föld együtt ébred velem,
És néz rám
csendesen...

Néhány egyszerű emlék, félig meddig boldogság,
Ahogy egy gyönyörű barna szempár nézett rám.
Néhány egyszerű érzés, és viszlát valóság!
Ma is ott vagyok akkor, és ugyanúgy nevetek rád.

Az idő oly gyorsan száll. Hónapok, s évek telnek el.
A zarándok meg nem áll, hisz utam visz épp amerre kell.
De akad egy hely szívemben,
Ami mindíg itt van velem.
Képed őrzöm ott rég.
Kitörölhetetlen.

Néhány egyszerű emlék, félig meddig boldogság,
Ahogy egy gyönyörű barna szempár nézett rám.
Néhány egyszerű érzés, és viszlát valóság!
Ma is ott vagyok akkor, és ugyanúgy nevetek rád.

Hatalmas a távolság, és összeköt egyetlen fénysugár.
Ezt nem láthatja más. Nem vakít és árnyékot sem formál.
Csak mi tudjuk, hogy él, igen él
S összeköt bármerre lennél,
Hogy ha kell legyen fény
Ami hozzám kísér.


Néhány egyszerű emlék, félig meddig boldogság,
Ahogy egy gyönyörű barna szempár nézett rám.
Néhány egyszerű érzés, és viszlát valóság!
Ma is ott vagyok akkor, és ugyanúgy nevetek rád.


(Ezzel szépen elkezdem a régi dalaim idepötyögni. )