Megtennéd?

Gyere velem! Szárnyalhatnánk fellegeken, vagy fürödhetnénk a legtisztább vizű óceánban. Tehetnénk amit csak a szívünk megkíván, és a képzeletünk álmodni mer. És talán meg is tesszük. Lesz még időnk rá. De most fogd meg a kezem és gyere velem. Látod, van itt egy ösvény. Már egy kicsit ismerem. Járok erre, ha egyedül vagyok. Szeretném, ha látnád! mindig mosolyog a szívem, ha ilyesmit mutathatok neked. Itt most kicsit sötét van, de hát az erdő ilyen ezen a részen. Mélyzöld árnyaival takar el minket a nap elől. Csodaszépek a színek ott elől. Nézd, fordul az út. Jobbra kanyarodunk vele, s már itt is vagyunk. Langymeleg délutáni fény süt a fákra a templomnyi tisztáson. Sűrű lombok, cserjék és füvek falazzák mindenütt. Ott fenn balra apró patak csordogál le arról a sziklafalról egyenest ebbe a kristályvizű, kis, sziklamedrű tóba. Megtennéd, hogy leülsz itt velem, és csak vagy?