Első dal

Sötét van, egyedül vagyok.
Árnyak leple borul rám.
Ahogy meglátlak bízom a jóban.
Szemed csillogva tekint rám,
És hogy érezd át.
Sír a szaxofon.

Hangom balzsammal száll.
Téged keres, bárhol jár.
És ha megtalál,
Soha nem. nem enged már.

Közelembe léptél, s bár vágyad még titok.
Mosolyodtól várom, hogy végre gyógyulok.
Szívemben még félsz jár, hangom dadogva remeg,
De rád nézek és látom, ahogy csak nekem nevetsz.
Szemeid csillagokként ragyokják be életem.
Szíved melegében, elolvad a szívem.

Kell, hogy érezd hát ahogy
Téged keres, feléd száll.
S látom a szemed már
Ahogy kérdőn nézel rám...
Oh baby, szeretsz tán?

/Idén valahogy 9 éve. És igen. tényleg ez az első./