Köszönet az előítéletekért

Előszó: Habár egy bizonyos helyzet indította el bennem az egészet, ez a jegyzet nem csupán egy embernek szól. Nem is csak bizonyos csoportok tagjainak. Azért érzem szükségét, hogy megírjam, mert évek után újból a saját bőrömön tapasztalom az elfogadás hiányát az emberekben. És ha másoknak is van ilyen gondjuk, talán segíthet ez a pár sor. Megtanultam ugyan boldogan élni azok között, akik elfogadnak és nagyra értékelnek, de akad olyan helyzet az életben amikor nem a leszarom kapszula a megoldás. Amikor mondjuk az előítéletek tengerében akad valaki, aki fontos. Akinek nehéz megküzdenie az emberek véleményével, mégis bele született egy közegbe, ahol nem elfogadható ha valaki nem úgy más, mint ők. És akinek eleddig az élete jószerivel abból állt, hogy erején felül teljesítve helytálljon abban a világban akkor is, ha ezzel a saját szükségleteit el kell nyomnia. És akinek mondjuk te is fontos vagy, és félő hogy elveszít a viharban, amit a létezéseddel okozol, mert sokaknak csupán egy anomália vagy a rendszerben. És akit mondjuk szeretsz. Köszönet: Kérlek hadd köszönjem meg! Köszönöm, hogy emlékeztetsz arra, hogy nem állhatok meg és ülhetek a babérjaimon. Köszönöm, hogy egész életemben kétszer olyan jól kellett csinálnom mindent, mint másoknak. Köszönöm, hogy gyermekkorom óta csak egy kövér, buta különc vagyok a szemedben, amihez mióta megnőttem és kétszer akkora vagyok, mint te, már az agresszív jelző is társul. Köszönöm, mert: 1- segítettél bebizonyítani, hogy önmagamként többet érek, mint egy vak és önhazug "csorda" tagjaként. 2- segítettél megértenem, hogy nem engem gyűlölsz, hanem magadat, mert nem mersz az lenni aki vagy. 3- segítesz amikor az amúgy igen komoly lustaságom győzedelmeskedne felettem, mert miattad egy percre sem hagyhatom abba az állandó bizonyítást ha el akarok valamit érni ebben az életben. És el akarok. 4- segítettél felállítanom egy fontossági sorrendet, amiben a szeretet és életigenlés állnak elöl, nem pedig a gőg és arrogancia. Amiben nem az alapján ítélek meg valakit, hogy honnan jött vagy mit tud dokumentálni a múltjából, hanem hogy hogyan cselekszik, mi mindenre képes és miként dönt. 5- azzal, hogy elutasítasz és elkerülsz, átadod a helyed mellettem olyanoknak, akik értékelnek engem és az eredményeimet. 6- azzal, hogy ellehetetleníted, hogy a képességeimnek megfelelő állást kapjak lehetőséget adsz rá hogy minden mást is kipróbáljak ebben az életben és addig tanuljak és fejlődjek, amíg ki nem nyílnak a zárt ajtók is. Ezáltal többé teszel engem nap, mint nap. 7- azzal, hogy lenézel, lehetőséget adsz arra, hogy önzetlenül szeresselek. 8- azzal, hogy újra és újra szükséged van rám, míg nekem csak általad generált helyzetekben kellesz pedig engem igazolsz. És veled ellentétben én ma is itt vagyok neked, ha kell. Elvégzem a munkám, tanulok, szeretek, szórakozok és szórakoztatok, utazok és kihasználom a lehetőségeimet. Mivel te és a "csordád" sosem védtetek meg, vagy álltatok ki értem a különcségeim miatt, meg kellett tanulnom megvédenem magam és kiállnom az igazamért. Azóta megtaláltam a saját "csordám" és láss csodát! Néhányan követtek mellőled. Van még valami, amiért a leghálásabb vagyok.: -Megtanítottál arra, hogy ne ítéljek el másokat. Még téged sem, hiszen számolatlan érdemmel is rendelkezel. Lehetőséget adtál, hogy kinyissam a szemem és befogadjam a világot saját magamnak. Hogy az alapján kezeljek embereket, ahogyan viselkednek, és hogy magamnak ismerjem fel a dolgok fontosságát. Hálásan köszönöm! :) Ne félj, én komolyan nem haragszom rád. Szeretlek, mert tudom hogy van neked is bajod elég. Hiszen meg kellett küzdened a legkeményebb ellenféllel éppúgy, mint nekem. Saját magaddal. Csak szerintem te vesztettél. utószó: Most megyek és tanulok. Magamért és azért is, hogy megtaláljam a hozzád vezető utat is és hogy annak a fontos valakinek ne kelljen szégyenkeznie senki előtt mert engem szeret. Aztán, ha egyszer megállsz szétnézni, és meglátod a valódi szépséget és értéket, ne félj kinyújtani a kezed felé. Én itt leszek és szívesen körbevezetlek. :)